9. Túl az első órán

2010.04.07. 14:46

Napok óta nem aludtam rendesen és ma is a hajnali 3-as fekvéshez képest a 7 órás ébredés nem volt ideális, így kis olvasás után visszadőltem az ágyba. Fél 12-kor arra ébredtem hogy hétágra süt a nap és a vasárnapi futást már biztos kipihentem(!?), bár egy picit még feszült a vádlim közepe. Kicsit bemelegítettem, nyújtózkodtam, átmozgattam magam, majd kicsit szokványosabban nyújtottam, főleg lábra, aztán előkotortam a mai futójelmezt. Egy fekete, hosszú szárú futónaci, a fekete, rövidujjú bringás felsőm, aminek van egy kis zsebe hátul és oda simán befér Panka (az 1mm-es talpú Feelmax cipőm), aztán az óvatosság kedvéért felvettem a hajszálvékony fekete széldzsekimet. Napszemüveg, mp3, polar, zsepi. Tökéletes "Men in Black" szereplő voltam! :)

Kisétáltam a Maaaargitra, közben kicsit bosszankodtam,mert többször is ki, be kellett kapcsolnom a Polar órám, mert vagy 00 volt a pulzusom, vagy 178, vagy 215! Sétálva! Mondom itt valami nem stimmel, aztán a hídon megemberelte magát és onnan már tisztességgel mért. Lesétáltam a parkoló bodéjáig, majd lekaptam Pankát, kifordítottam, hogy ne koszoljam a zsebet és elraktam a hátamon lévő bringás zsebbe. Michael Bubléról átváltottam a számolónénire "one, two, one, two" kezdtem monoton modorában mondani és elrajtoltam.

Az aszfalt néhol még pocsolyákkal volt tarkítva, ahol érte a nap ott kellemes meleg volt, máshol még kicsit hideg. Már majdnem elértam a Rózsakertet, amikor a jobb térdem elkezdett vacakolni, picit belesétáltam, megmozgattam magam, majd egy padnál kicsi nyujottam a lábamon, aztán úgy döntöttem kicsit futok és ha nem javul, akkor nem eröltetetm a futást. Elindultam és pár perc után elmúlt teljesen a térd mizéria, a Szökőkút felé közeledve véget ért a kicsit több mint 15 perces számolós nénim és egy percet sétáltam valami lassú Bublé dalra, lazítgattam , rázogattam a lábaimat, mert főleg a vádlimat terheli még mindig ez a futótechnika. Aztán újra visszakapcsoltam "Lujzát", a lépés ellenőrömet, a szigorú, de precíz kiképzőtisztet, aki 15 percig levegő vétel nélkül számol ! :)

A Szökőkút közelében meglehetősem kavicsos a járda, de nem lassítottam, mondtam magamban: Na, most jó kis talpmasszázst kapok! :) Igazándiból nem is vészes futni a kavicsos aszfalton, ha nem marad az ember talpában kavics, mert inden lépésnél egy rövidke ideig hol itt, hol ott bökdösi a talpat, de sosem ugyanott. Kiértem a Centenáriumi emlékműhöz és visszafelé a buszok útján haladtam. A Víztorony után megint séta és gondoltam olyan jól megy hogy még egy 15 perces etapot megnézünk. A talpaimra rápillantottam, de semmi sérülést nem láttam, nem is iagzán fájt a talpbőröm, szóval még egy menet. Fel a híd északi oldalára le a Dagályhoz, majd irány a Vizafogó lakótelep, gondoltam ha már ilyen messzire eljutottam, miért ne menjek tovább!? :) És amikor eljutottam a csodás Alabama határáig, akkor azt gondoltam, hogy ha már ilyen messzire elfutottam, miért ne futhatnék el az Óceánig! :D (Imádom a Forrest Gump-ot! :) )

Csekk disz videó: www.youtube.com/watch

Szóval futottam egy bő órát, 8,5 km-t, bár ebben volt séta is, szóval olyan 7km volt mezítláb futva, hazáig! Nem egy nagy tempó, de pont kellemes volt, nem voltam kifulladva egyszer sem, nagyon meg sem izzadtam, bár a pulzusom 170 körül volt általában. A talpaim kellemesen égnek, a vádlim merevedett most is be, nem is kicsit. Most érzem csak igazán, ha felállok mászkálni a lakásban, de majd mindjárt jól megmasszírozom! :)

Még valami: Kicsit megijedtem,amikor zuhanyoztam ,mert a talpam on a mutató lábujj alatti talppárnán lilás, sötét foltot láttam, na mondom lehet, hogy egy kavics eltalált valami eret és elpattant? Nyomásra nem fájt nagyon, aztán kicsit később kiderült, hogy csak a bőröm redői közé ment valami olajos folt az útról, mert nem jött le könnyen. Azért most megnézem rendesen, hogy a jegelésen, feketenadálytő krémen kívül mit lehet még tenni, ha elpattan egy ér.

Remélem hét vége felé megint jól fogom magam érezni, hogy kimenjek, ui. még kicsit köhögök a tüdőgyulladás után, de már nem vészes.

Tudom, azt írtam, hogy mindenki nagyon fokozatosan kezdjen mezítláb futni, erre most 4 km után 7 km-t futok. Igazándiból szinte mindenhová nagyon vékony talpú cipőkben megyek és gyűjtöttem már így is sok kilométert, illetve van egy "titkos" talperősítőm! :)

De erről talán a következő bejegyzésben! ;)

Folyt. köv.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: Muq

21 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://minimalshoe.blog.hu/api/trackback/id/tr971901700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bexa 2010.04.07. 16:02:28

nagyon gondolkozom én is, hogy kipróbálom ezt mezténlábazást. de nincsen hozzá hideg még ilyenkor?
gyaloglásnál is kényelmes a feelmax? akkor nem a sarkadra érkezel?

Mezítlábas futás

Keresés

Friss topikok

Linkblog

Blogajánló

Archívum

Feedek

Egyéb

2010.04.07. 14:46

Szerző: Muq

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: