3. Mezítláb
2010.04.01. 14:51
Mi a jó abban, hogy mezítláb vagy?
Természetes érzés, nem nyomja semmi a lábadat, nem töri, szabadon tudnak mozogni a lábujjaid. Pár nap mezítlábas mozgás után már alig akarom felvenni a szoros zoknit, vagy a cipőimet! Olyan, mint amikor búvárruhában akarsz mozogni. Ormótlannak, esetlennek érzed magad.
A talpunk reflexológiai szempontból is nagyon fontos testrész, tele van idegvégződésekkel és a szerveinket masszírozzuk, ha egyenetlen talajon járunk, futunk. Futás, séta után otthon érzed hogy kellemesen felmelegedett a talpad és bizsereg. Reggel pedig várja az újabb adag kényeztetést! Függőséget okoz! :)
Az első bejegyzés is szólt már róla, hogy mennyire fokozatosan kell belevágni a "meztelenkedésbe". Elképesztően szánalmasnak fogjátok magatokat ti is érezni pár száz méter futás, vagy egy hosszabb séta után egy-két nappal, mert olyan vádli feszülésben lesz részetek. Érdemes eleinte 2-3 naponta pár percig mezítlábazni, aztán ha megcsináltuk a második bejegyzés gyakorlatait, akkor futócipőben is megpróbálhatjuk ugyanezeket. Leírhatatlan a különbség a cipőtlen és a cipős verzió között! Egyből rájössz mennyire korlátoznak a csúcstechnológiás cipők!
Igen, lesz olyan hogy belelépsz valamibe! Főleg, ha nem figyelsz! Ha meg figyelsz, akkor nem lépsz bele tehát nem lesz baja a lábadnak! :)
Sokszor mondják, hogy a futás, illetve az edzés endorfint szabadít fel és ettől kellemesen, mosolygósabban érzed magad. Akinek ez nem elég az futás közben is mosolyoghat, csak le kell venni a cipőt! Hányszor látok a szigeten szenvedve futó embereket. Ennek semmi értelme! Lehet ezt is jó kedvvel csinálni és nem is muszáj futni, keresse meg mindenki azt a sportot, amit élvezni tud és még fittebbé is teszi. Ha futni akarsz élvezettel, akkor le a cipővel!
Azt az érzést mindenkinek ki kell próbálnia, amikor egy puha füves részen a jó kis 180 bpm-es ritmusra megindul és csak úgy lazán siklik a térben , nem erőlködik sokat és mégis csak úgy suhan előre és közben minden lépés élvezet, figyelem, de amolyan felszabadult fajta, mint amikor magabiztosan uralsz egy erőt. Amikor nagyon jól korcsolyázol, vagy úszol, amikor valamiben jóvá válsz és tested minden porcikája és az agyad is alkalmazkodik egy mozgáshoz, legyen az sport, vagy zene, hangszeres játék, vagy tánc, akkor az egészen kellemes, könnyű érzéssel tölt meg. Mosolyogsz és nem érzel lehetetlent, mert eggyé válsz a mozgással és nem valami ellen mozogsz, hanem a természet, a fizika törvényeivel együtt. Ilyenkor érzed a tökéletességet, hogy maradéktalanul alkalmazkodtál valamihez és ez szinte olyan mintha te irányítanál mindent, mintha te uralnád a világot, de közben csak te lettél rugalmas és tökéletes fogaskereke az egésznek!
Mindezek mellett egy fontos tanács a kezdéshez!
Sima, tiszta, egyenletes felületű kemény talajon kezdj mezítláb futni!
Miért?
Mert ha egyenletes a felület, akkor nem kell sokat gondolkodnod, hogy hova lépj, hanem tudsz egyenletes sebességgel, tempóban futni. Ha sík a felület, vagyis inkább vízszintes akkor szintén egyszerűbb a testünk dőlésszögét megérezni a talajhoz képest. Azért legyen kemény a talaj, hogy azonnal visszajelzést kaphass a talpad több mint 200.000 receptorától, ha valamit rosszul csinálnál. Írtam, hogy a talppárnákon érünk talajt a súlypontunk alatt, amit viszont nem mondtam, hogy a könnyed, laza technikához hozzá tartozik a sarok is!
Ne nézz furán! Megmagyarázom. :)
Előre lendül a lábunk futás közben (tudod mindig behajlítva tédben), de nem a sarkon fogunk talajt, hanem a talppárnán, amiket kitámaszt gyengéden a sok lábujj és amikor landolsz,akkor egyszer csak finoman megcsókolja a talajt a sarok is, tehát komoly súlyt nem teszünk rá, nem terhelődik, de ő is segít az egyensúlyozásban, illetve segít egy pillanatra tehermentesíteni a feszes vádli izmokat!
Miért nem landolunk a sarkunkon? Kezdj el betonon egyhelyben ugrálni a sarokcsontodon, egyből kiderül, hogy nincs csillapítása a saroknak. Nagyszerűen segít a talppárnáknak a lábujjakkal együtt az egyensúlyozásban, ha egyhelyben állunk! Mihelyst megindulunk, akkor már szükségünk van a csillapításra, amit a talp, a vádli és a comb izmai együtt hoznak létre.
Próbálj meg egy korláton végigsétálni csak a sarkaidon. A sarok egy pont a talajon, a talp pedig jóval több ponton ér a talajhoz, ha csak sarkon jársz, akkor nincs lehetőség az egyensúlyozásra, olyan mintha két falábunk lenne. Szinte az összes küzdősportot űző és az összes tornász mezítláb szokott mozogni, sokkal magabiztosabban mozognak, mint bármilyen cipőben! Ha fel kell venniük valamit, akkor mindig a nagyon vékony talpú lábbeliket preferálják.
Miért jó a kemény talaj? Már mondtam, hogy alszanak a talpunk és a vádlink izmai, ínszalagjai a cipőhordás miatti terhelésmentességtől. ezeket fokozatosan kell megerősíteni. A talpunkban ott a rengeteg receptor, amik fájdalomérzetet küldenek az agyba, ha belelépsz valami hegyesbe, ha sarokra érkezel, vagy ha csoszogva tennéd le a lábadat. A bőr érzékeny a talpunkon és puha, amikor a bőrünk elkezd kicsit égni a talajon, akkor abba kell hagynunk a futást, mert ezzel megkíméljük a bőr mögött lévő izmokat és ínszalagokat is a túlterhelésből adódó sérüléstől is. Ha nem aszfalton, hanem füvön futsz, akkor a talpbőrödet nem éri semmilyen komolyabb terhelés és talán észre sem veszed, hogy a talpad valamelyik izmát meghúzod, vagy egy rossz lépésnél egy kavicsba belelépve valamelyik szalagodat megsérted. Amikor kialakul egy kicsit vastagabb talpbőr a kemény felületen való futástól, akkor az alatta lévő izmok, szalagok is védettebbek lesznek.
Tehát 5 perc laza, 180 bpm-es futás valami kemény, kavics mentes talajon az első héten, a talppárnákkal landolunk és a sarok csak puhán érinti, csókolja a talajt. Ha nem döngenek a lépéseid, ha nagyon hangtalanok (azaz nem teszel súlyt a sarokra) és könnyedén suhansz előre, gyors, egyenletes lábkapkodással és a súlypontod sem hullámzik, hanem párhuzamosan a talajjal halad egy egyenes vonal mentén, akkor jól csinálod. Ha van egy baseballsapkád, akkor nézz ki egy pontot a távolban és a sapkád napellenzőjét tartsd azon a ponton, ha futás közben laza vagy és nem mozog sokat a napellenződ ehhez a fix ponthoz képest, akkor nem pattogva haladsz, fel és le inogva, hanem mintha egy sínen húznának előre, siklasz, suhansz.
De csak 5 percig! :)
folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
egynegyvenes 2010.04.11. 11:25:45
Pár nappal ezelőtt végre túlestem a beavatáson: 3X300 métert futottam mezítláb, egy 5 kilis cipős kocogás után.
Felváltva füvön és elöregedett, letaposott, összeállt salakon.
Tapasztalat: meglepően jól esett!
Vádlihúzódást nem tapasztaltam (lehet a kis táv miatt), úgyhogy alig várom már a jó időt, hogy újra talpalhassak egyet.
ja igen, és a technikát bizony meg kell tanulni, nagyon más, mint cipőben.
gabsy · http://marathon-proba.blog.hu 2010.04.11. 16:54:59
Ja, és az új technikát így egész jól lehetett alkalmazni. Gyakorlatilag 3,6 kilit végigfutottam ebben a stílusban. Nem is kellett erőlködnöm.
Azt vettem észre, hogy ezzel a módszerrel nem is lehet lustálkodni, mert visz előre magától. Persze azért a vádlimnak ez sokk volt elsőre, mert vagy 3 napig éreztem, hogy olyan izmokat terheltem, amit előtte kevésbé.
De a végén nem fájt a térdem és a csípőm sem.:)
Ezután már tuti csak így futok.