Csütörtökön és pénteken 7 órát volt rajtam a Huarache.

Benyomások: Nem kell szorosra kötni ilyenkor, ha csak járkálok benne. Ami érdekes a dizájnban , hogy a lábujjak közti szár lazul, ha lépünk benne, mert ahogy behajlanak a lábujjaim, a lábujjak közti csomó is közeledik a bokához. Amikor levegőben a lábfej,akkor meg alig érezni a feszülést, mert olyan könnyű a szandi. A sarkakon egész alacsonyan tartom a fűzőt. Lent a sarokcsonton, mert ott kevésbé érzékeny a bőr és nem zavarja, vágja az Achillesemet. Amúgy nagyon könnyű, jól szellőzik. Talán érdemes használat előtt egy kis hintőporral beszórni a lábat, hogy ne nedvesedjen a gumitalpra. Az én lábam nem izzadékony, de 7 óra után egy pici nedvességet azért éreztem. 

Amire vigyázni kell! Kicsit sokat hordtam és a sok vastagabb talpú lábbeli után ez a 4mm-es talp nagyon fapados. A második nap végére már kicsit érzékenyek voltak a talppárnám alatti szalagok, izmok, ui. nagyobb nyomást kaptak. Szóval a Vibram Five Fingerst is ugyanígy, nagyon fokozatosan kell bejáratni, mert az is 4mm-es talpú!

Péntek délután olyan szép idő volt, hogy az esős napok után nem bírtam otthon maradni és ugyan érzékeny volt kicsit a talpam a huarachetól, de kimentem a szigetre egy 5-öst futni.

Alig értem ki, még le sem vettem a Feelmax cipőmet már megismertem az unokatestvéremet, akin láttam hogy most tempósabban fut, mint szokott. Általában ultratávokat fut, szóval kellemesen lehet mellette futni, de most gyorsabb volt. Gondoltam elkísérem az atlétikai centrumig, aztán jövök vissza a tempómban. Időm nem volt levenni a cipőm, de az 1mm-es talpban is majdnem ugyanolyan futni, mint mezítláb. Beszélgettünk a blogomról és így még beszélnem, magyaráznom is kellett sokat a tempós futás mellé. Hát fel is ment a pulzusom 177-ig! :) Igyekeztem kicsiket, kicsit szaporábban lépni, mint ő, mert Lujzát kikapcsoltam amíg futottunk, de az is lehet hogy 180-nál gyorsabban szedtem a lábaimat. Gondolkodom egy 185, 190, 195, 200-as Lujzán, illetve zenei válogatáson, hogy megnézzem melyik milyen érzés. Ui. visszafelé egész lassúnak tűnt a 180-as lépésszám, bár a vádlim annyira beállt, hogy az Árpád híd környékén már nem sok csillapításom volt és csak tipegtem,mint egy gésa. 

Mostanában annyit voltam kvázi mezítláb, hogy nagyon megtornáztattam a lábizmaimat. Érzem is a hatását, mert sokat kell masszíroznom, nyújtanom őket, hogy használhatóak legyenek. Tegnap szinte egész este masszíroztam, nyújtottam. Pici sérüléseket is összeszedtem, amiket ki kell kúrálnom szépen! 

Vasárnap szerintem kinézek a Vivicittára, hogy szurkoljak és figyeljem a futóstílusokat. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.